“Mik a test meridiánjai? És léteznek-e a meridiánvonalak?” – ezeket a kérdéseket gyakran teszik fel a TCM (Hagyományos Kínai Orvoslás) újonnan érkezők. Nyugati szemszögből nézve, ha valamit nem lehet bizonyítani, azt figyelmen kívül hagyják. Íme, hogyan érvényesíti mind a TCM, mind a modern tudomány az energiacsatornákat….

Tényleg létezik olyan útvonalak hálózata, amelyek az energiát szállítják a testünkben? Valóban ez a mikroszkopikus csővezeték felelős a fizikai, érzelmi és szellemi jólétünkért? És valóban korrigálhatjuk-e a testünkben lévő egyensúlytalanságokat gyógynövényekkel, valamint olyan pontok tűkkel történő stimulálásával, amelyek egybeesnek ezekkel az útvonalakkal?

A régi kultúrák hittek ezekben az útvonalakban, és valóban orvosolták az egyensúlytalanságokat azáltal, hogy a testben ezeken az energiacsöveken keresztül áramló energia mennyiségét szabályozták.

Az ősi sziámi (thaiföldi) kultúra “sen” vonalaknak nevezte őket. Az ókori jógik, akik megalapozták az ájurvédikus orvoslást, ‘nadiként’ emlegették ezeket az energiapályákat. A hagyományos japán, tibeti és kínai orvosok pedig ‘csatornáknak’ vagy ‘ereknek’ nevezték őket. A hagyományos kínai orvoslás (TCM) gyakorlói szintén úgy hivatkoztak rájuk, mint amit a ma népszerű “meridiánok” kifejezéssel lehet lefordítani. Valószínű, hogy minden ősi társadalomnak, amely kifejlesztette egyedi gyógyítási filozófiáját, volt egy olyan kifejezése, amely a ‘meridián’ szinonimája volt.

Mi a meridiánok?

A test meridiánjainak alapvető TCM-definíciója szerint a test meridiánjai “energiacsatornák” hálózata. Valószínűleg láttál már a meridiánpontok anatómiai táblázatát egy akupunktúrás vagy más típusú gyógyító kezelőhelyiségében. Ha megnézed ezt a táblázatot, úgy tűnik, hogy ezek a meridiánvonalak felületesek, közvetlenül a bőr alatt jelennek meg. A meridiánok sokkal mélyebbre nyúlhatnak a bőrfelszínnél, ahogy arra mindjárt visszatérünk.

A meridiánvonalakról úgy gondolják, hogy összekötik a test felszínét a belső szervekkel. Amíg a Qi (energia) ezeken az energiacsatornákon keresztül a Goldilocks zónában (nem túl kevés és nem túl sok) áramolhat, addig a betegségeket el lehet kerülni.

A test minden szervének és nagyobb régiójának energiára van szüksége a működéshez. Az energia a táplálékból származó tápanyagokból és a szabadon áramló vérből származik. Hat pár meridián van (összesen 12 fő meridián), amelyek mindegyike egy-egy megfelelő Yin/Yang szervet érint.

Bizonyítani tudja a tudomány a test meridiánjait?

Jóval azelőtt, hogy Benjamin Franklin kísérletezett volna elektromossággal (sárkányrepülési kísérlete valószínűleg inkább mítosz, mint valóság; valószínűleg áramütésbe halt volna bele), az ősi kínai orvosok tudták, hogy az emberi test töltött részecskéket tartalmaz. A kínai orvosok már 2000 évvel ezelőtt is valószínűleg tudták, hogy a test érrendszerei képesek elektromos töltéseket tárolni és előállítani, hogy elektromosságot szolgáltassanak. Lehet, hogy nem ismerték az “ATP”-t vagy az adenozin-trifoszfátot, amire a glükóz (vércukor) lebomlik, hogy energiával lásson el bennünket. Úgy tűnik azonban, hogy tisztában voltak az idegek, a hajszálerek, a vérerek, az artériák és a vénák teljes élettani működésével.

Amint arra Narda Robinson, az állatorvoslás doktora az Állatorvosi Gyakorlat Hírekben rámutat, az akupunktúrás orvosok az ősi Kínában a meridiánok segítségével aktiválták azt, amit a mai kutatók az ideg- vagy neuronális működés létrehozására használnának.

Robinson megállapítja: “Ezek az idegközpontok feldolgozzák a beérkező jeleket és beállítják az endogén szabályozást, ami többek között jobb keringést és szervi működést, fájdalomcsillapítást, izomlazítást és normalizált immunműködést eredményez”.

A sok évszázaddal ezelőtti akupunktúrásokhoz hasonlóan a modern orvosi akupunktúrás is tanulmányozza az idegkapcsolatokat, és “a kívánt neuromodulációs eredményeknek megfelelően választja ki a helyeket” – mondja Robinson, hozzátéve: “Az orvosi kutatók és fiziológusok ma már egyetértenek abban, hogy a perifériás és központi idegrendszerek jelentik a legracionálisabb alapot a meridiánok meghatározásához.”

Hogyan kutatják a test meridiánvonalait?

A Journal of Electron Spectroscopy and Related Phenomena című folyóiratban megjelent kínai kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az akupunktúrás pontokon nagyobb a mikroérsűrűség. Ezenkívül nagy mennyiségű involvált mikroérstruktúrát is tartalmaznak. A nem akupunktúrás pontok nem mutatták ezeket a tulajdonságokat.*

A tanulmányban a kutatók meghatározott akupunktúrás pontokat figyeltek meg. Ezek a pontok mikrovaszkuláris sűrűségeket mutatnak a vastag erek körül létező két ággal. Ezek a pontok finom struktúrákat tartalmaznak, amelyekben több, jelentősen nagyobb méretű ér található. A kutatók azt is megállapították, hogy a meridián (akupunktúrás) pontok az erek nagyobb érsűrűségével rendelkeznek.

A modern kutatások jelentős bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy az akupunktúrás meridiánok zsigeriak. Valójában ez a kutatás számos technikát alkalmaz, beleértve az MRI-t (mágneses rezonancia képalkotás), az infravörös képalkotást, az LCD termikus fényképezést, az ultrahangot és más CT képalkotó módszereket. Más tanulmányok, mint például ez a Bioelectromagnetics című folyóiratban megjelent tanulmány, a meridiánvonalakat “az elektromos jelek speciális csatornáiként” határozzák meg.”

Lehet, hogy a modern tudomány nemrég megerősítette azt, amit a régiek mindvégig tudtak?

*Chenglin, Liu, Wang Xiaohu, Xu Hua, Liu Fang, Dang Ruishan, Zhang Dongming, Zhang Xinyi, Xie Honglan és Xiao Tiqiao. “Az akupontok röntgen-fáziskontrasztos CT-képalkotása szinkrotron sugárzás alapján”. Journal of Electron Spectroscopy and Related Phenomena (2013).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük